A Hajdú centrifuga a magyar ipar egyik legkitartóbb terméke - fél évszázada gyártja, szinte változatlan formában a Hajdúsági Iparművek. Igen egyszerű, ezért strapabíró jószág. Újonnan 25-32 ezer forint közötti áron forgalmazzák, de használtan már néhány ezer forintért is hozzájuthatunk egy-egy felújításra szoruló példányhoz és akár egy húszéves darab is kevés munkával használható állapotba hozható. Szinte minden alkatrész beszerezhető hozzá a 15 forintos lábrögzítő csaptól a 12 ezres motorig.
A centrifuga több változatban is készült: az ilyen régi, pedállal fékezhető változatra nagyanyám mosókonyhájából emlékszem, manapság ritkán találni. A fedél felnyitásával fékeződő biztonságosabb szerkezetet két különböző teljesítményű változatban gyártják, a nagyobb teljesítményű, 260W-os motorral szerelt változat ráadásul kétszer gyorsabb is, a 2800-as fordulattal majdnem vasaláskészre pörgeti a ruhákat. Ez készült szögletes külső házzal is (az archív képekért köszönet a retronom.hu-nak).
Mi lehet a gond egy ilyen örök darabbal? Az egyik kedvenc a fék megereszkedése. Bár ilyenkor türelmetlenek vagyunk, ne nyúljunk a látszólag már lassan forgó gépbe sem, és ne próbáljuk kézzel fékezni a dobot, nem ér meg egy kartörést (18). A másik ismert nehézség, hogy a gyorsan forgó dob lyukain a vízzel együtt sok apró szösz is átrepül, a centrifuga aljában megül, majd az állandó nedvességben lassan megerjed. Ezzel nem csupán a mosókonyha vagy fürdőszoba sajátos szagához járul hozzá, de évek alatt a festést is kikezdi, amiről a kifolyó vízbe keveredő, barna darabokban málló rozsda árulkodik. Ha megvárjuk, amíg a lemez lyukasra rozsdásodik és a gép maga alá pisil, már csak protézissel (duct tape, sziloplast stb) lesz gyógyítható.
Az alábbiakban a leggyakoribb, kisebb teljesítményű (407 vagy 407.42 típusjelű) változat karbantartásáról lesz szó, elsősorban azért, mert erről vannak tapasztalataim, de ha valaki kiegészíti a másik (kicsit eltérő fedélműködésű) változat részleteivel, örömmel veszem. Az alábbi útmutató fényképei egy jobbára kitakarított és újrafestett centrifugáról készültek.
Felülről
A centrifuga felső műanyag részét mindössze három csavar tartja (valamint kosz és rozsda). A csavarok kiszedése után körben lehetőleg egyenletesen, de határozott mozdulatokkal lehet leemelni a műanyag keretet. Erre az egyszerű műveletre akkor is szükség lehet, ha valami beesik a dob mellé.
Ha a centrifuga belseje és dob alatti lemez még nem kezdett rozsdásodni, akkor a műanyag rácsot a dob mellett kicsit megemelve kitakarítható a szösz a gép belsejéből. Ha már rozsdanyomok is megjelentek, a dobot is ki kell szerelni. Ehhez speciális szerszám kell, aminek híján egy sarokcsiszoló-kulcsot is használhatunk. Ha a gumis alátét a dobhoz tapadt, nehezen mozdul.
A dobot rögzítő műanyag idom kicsavarása után a dob leemelhető a tengelyről (csavarokra, alátétekre vigyázni, sorrendet megjegyezni). Ezután könnyedén kivehető a centrifuga aljában levő műanyag rács.
Alulról
A terítsünk rongyot a padlóra és fordítsuk fejre a gépet. A gumilábak közepén levő műanyag szeget egy fogóval kihúzva a gumilábakat gyengéd erőszakkal ki lehet emelni a helyükről. Az alsó takarólemezt leemelve belelátunk a gépházba.
Szerencsés esetben a takarólemez megvédte a nedvességtől a gépházat és az nem szorul festésre. Ha mégis rozsdátlanítani és festeni kell, akkor először a házról leszereljük a kondenzátort (két lemezcsavar) és a működtető-fékező szerkezetet (három lemezcsavar), utána a kiakasztjuk belőle a fékbowdent, majd motort rugalmasan felfüggesztő három gumiláb nyakát kifeszegetjük a villából (kis kenőanyag, például néhány csepp folyékony szappan sokat segít).
A motor álló és forgórészét három, a gumibabák mellett látható csavar fogja össze. Ezeket fölöslegesen ne bolygassuk. Takarítás, rozsdátlanítás (drótkefe, Evipass), festés, száradás után az összeszerelés fordított sorrendben történik.
Fék beállítása
Ha már gyenge a fék, javíthatunk rajta. A centrifuga felső részének leszerelése után szabadon látható az indító-fékező kar, ezt nyomja le a lezáródó fedél. Nagyon óvatosan tehetünk egy menetpróbát, a kart kézzel lenyomva, majd a dob felpörgése után felengedve.
Ha a fékhatás már így is jobb, mint az összerakott centrifuga felnyitásakor, esetleg csak arról lehet szó, hogy a fedél műanyag profilja nem engedi fel eléggé a fékező kart.
Barbárnak tűnik, de ilyenkor talán a legegyszerűbb megoldás megengedni a fékkar számára, hogy hosszabb utat járjon be. A fedél felnyitott helyzetében látszik, hogy a műanyag profil mely része fekszik fel a fékkarra, és 2-3 mm-t mélyíteni kell a vájaton.
Ha ez az út nem járható, a gép alján a fékbowdent kell utánállítani. Látjuk, hogy a fékszalag fix végét nem csak egy csavar rögzíti: a kicsúszás elleni biztosításként ki is van hajtva a szalag pereme.
Próbaképpen lazítsuk meg a csavart, rövidítsünk 2 millimétert a fékszalagon, és húzzuk meg újra a csavart, majd a centrifugát talpra állítva csináljunk fékpróbát (akár terheléssel is). Több próbát is lehet csinálni a legjobb beállításhoz. Ha a fékpróba kielégítő, akkor sem érdemes arra számítani, hogy használat közben ez a csavar meg tudja tartani a fékszalagot, de most már tudjuk, pontosan mennyit kell állítani a bowden ellenanyával biztosított végén.
A csavaranyákat könnyebb tehermentesen beállítani, kis időre akasszuk ki a bowdent. Amikor az ellenanyát az új helyzetében is meghúztuk, a fékszalag rögzített végét vissza kell állítani az eredeti (kihajtással biztosított) helyzetébe, csak ezután lehet visszaakasztani a bowdent.
Használjuk egészséggel.
***
2012.04.10 – A Hajdú centrifuga a következő változatokban is megtalálható még:
***
2013.04.06 – A Hajdú C28.3 centrifuga "robbantott rajza" és alkatrészjegyzéke itt olvasható:
